500 tengeri mérföld hajózás után megérkeztünk Korfura, a nagy út első etapjának ezzel vége! Görögországba, vagyis az Európai Unióba két kikötőben is be lehet lépni Korfun: a sziget fővárosában, Korfun és a Gouvia Marinában, a sziget legnagyobb marinájában. Mi Gouvia Marinába érkeztünk, ami jól felszerelt és csak közepesen drága. Itt végeztük el az adminisztrációt, majd másnap áthajóztunk a Korfu városnál lévő horgonyzóhelyre (Órmos Garitsas), ahol szintén egy éjszakát töltöttünk. Kora délután a Fekete Gyöngy (Black Pearl), egy szép magyar fa vitorlás mellénk dobott horgonyt, kicsi a világ, mindenhol találkozunk magyarokkal. Át is dingiztünk kérdeztük őket a helyi viszonyokról. Áron 1994-ben Görögországban kezdte a tengeri vitorlázást egy 49 lábas jachttal, akkor egy hetet vitorlázott a családjával és a barátaival. Itt kezdődött az örök szerelem, amikor Görögországban vitorlázik ez mindig eszébe jut… Korfun jellemző a sok és jól védett horgonyzóhely, ezért egy önellátó vitorlás hajónak szinte nem is kell beállnia a marinába.

Mítoszok
A világ számtalan tengerpart közelében élő népének mítoszában szerepelnek embereket mentő delfinek.

Az első, aki igénybe vette a delfinek segítségét a tengerek Istene volt. Amikor a Poseidon beleszeretett a csodás fekete szemű Amphiritbe, és úgy döntött feleségül veszi, egy delfin kereste fel a lányt és rejtette el egy víz alatti barlangban. Poseidon a lehető legnagyobb jutalmat adta a delfinnek: elhelyezte a csillagképek között ez égbolton. Az északi félgömbön a delfin csillagkép júliusban látható a sas és a pegazus között. A delfineket a görögök szent állatnak tekintették. Mind a mai napig él az ősi görög hagyomány, miszerint delfin képét verik az aprópénzre, hogy szerencsét hozzon. A legnépszerűbb a delfinek családján belül melyeket ábrázoltak a közönséges barna delfin, a palackorrú delfin és a kardszárnyú delfin. A görögök megjelenítették a csíkos és közönséges delfint is. A terrakotta vázák és mozaikok érintetlenül megőrizték a csodálatos delfinábrázolásokat.
A híres görög muzsikus Arion, aki Lesbos szigetén élt csodálatosan muzsikált. Periander király udvarában időzött, de egy napon ellátogatott Szicíliába, ahol egy dalnokversenyen legyőzte a legügyesebb énekeseket és zenészeket. Jutalmául díjat és nagy vagyont kapott. Vágyott hazatérni szülőföldjére és Taraentumban felszállt egy korintoszi hajóra szerencsétlenségére a hajó legénysége csupa kalózból állt, akik elhatározták, hogy megölik őt és elveszik a vagyonát. Arion könyörgött, de a kőszívű kalózok választás elé állították, megölik, vagy a tengerbe ugrik. Arion elővette a lantját és olyan fenséges éneket dalolt, hogy a kalózok meg sem tudtak szólalni az ámulattól. Végül belevetette magát a tengerbe. Ekkor megjelent mellette egy delfin, amely a hátára vette és elvitte őt a szárazföldre. Arion hazautazott Periander udvarába és elmesélte a királynak a hányattatásait. Amikor a kalózok kikötöttek Korintoszban a király megkérdezte tőlük tudnak-e valamit Arionról, ők azt hazudták, hogy Taraentumban hagyták, ám amikor Arion megjelent bevallották az igazat és Arion visszanyerte díját és vagyonát. Az énekesek mellett festőket és szobrászokat is megihlettek a delfinek. Krétai, római, indiai és kínai delfinábrázolásokkal találkozhatunk a Kr. előtti 4.5. századból, amelyek festményeken, szobrokon és mozaikokon ábrázolják igen élethűen ezeket a teremtményeket. Gyakori az olyan megjelenítés amely kifejezi a delfinek emberekhez való vonzódását, kedves és méltóságteljes viselkedését, vagy kivételes természetfeletti erejét. Az emberek nem szívesen veszik, ha egy másik élő teremtmény túltesz rajtuk, míg a delfineket szívesen tekintik barátságos társnak, szerencsehozó állatnak, de a bálnák túl erősek és hatalmasak ehhez. Így a bálnákkal kapcsolatos mondák többségében az állatok isteni jellege és szörnyűsége tükröződik. Maga az elnevezés, a cetfélék, amelybe a delfinek és a bálnák beletartoznak a görög ketos szóból származik, amelynek jelentése tiszteletre méltó tengeri szörny.