Már kora reggel a kapitányságon intézkedtem, hiszen minden alkalommal utaslistára van szükségünk, amikor egy új csapat érkezik a hajóra. Fél kilenckor találkoztam Lisa Steinerrel, Faial-szigetén élő ámbráscetkutatóval. Ő is csatlakozott az expedíciónkhoz, így most már kilencen vagyunk a csapatban! Név szerint is szeretném bemutatni az expedíció tagjait: Lisa Steiner cetkutató, Pereszlényi Zsuzsanna tengerbiológus, Kovács Roland búvároktató és tenger-ökológiai szakreferens, Somos Zsolt a Femme Fatal Kapitánya, Sásdi Zsolt vízalatti operatőr, Kubányi Bálint fényképész, Feraji Anikó és Félegyházi András a Kék Bolygó önkéntesei, engem pedig már ismertek Kováts Kinga a Kék Bolygó Egyesület vezetője.
Miután elintéztem az utaslistát, kilenckor pontban terv szerint kihajóztunk. Rádión kaptuk folyamatosan az információkat a bálnák előfordulásáról, ami óriási segítség minden alkalommal. Érdekes, hogy ugyanazt a technikát alkalmazzák még ma is a bálna keresésre, mint régen, amikor még bálnavadászatból éltek. Vannak őrtornyok a szigeteken, reggeltől estig valaki figyeli, pásztázza az óceánt. Ha kiszúr egy bálnát rádión rögtön jelzi a helyi bálnakutatóknak és a bálna megfigyelő hajóknak.

Már elinduláskor hallottuk, hogy láttak a toronyból bálnákat, mire a helyszínre értünk az összes bálnamegfigyelő hajó körülöttük volt. Tudtuk, nekik van elsőbbségük, de miután kaptunk a helyi kutatóintézettől engedélyt a cetmegfigyelésre, fotózásra és filmezésre mi is egészen közel mehettünk a bálnákhoz. A cetmegfigyelés komoly szabályokhoz kötött, ezért nem lehet engedély és tapasztalat nélkül körülöttük hajózni. Sajnos rengeteg bálna ütközik és pusztul el hajókkal való ütközések során, ezért is hoznak szigorú szabályokat a cetrezervátumokban.
Hatalmas szerencsénk volt a mai napon is, hiszen egy 6-8 egyedből álló ámbráscet csapattal találkozhatunk. Egy rövid ideig megfigyelhettük szociális viselkedésüket, mélymerülések előtti impozáns farokuszony emeléseiket. Már régóta szerettem volna úgy, mint a természetfilmekben közelről látni, ahogyan egy ámbráscet elmerül a mélyben! Elmondhatatlan élmény.... Utunk során találkoztunk még közönséges delfinekkel is, este pedig Zsuzsa izgalmas előadását hallgattuk az Azori-szigetek környékén élő cetfajokról és a különböző fajok azonosítási technikáiról.

Nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus)

Az ámbráscet az óceánok és egyben az állatvilág legnagyobb ragadozója. Sok tekintetben kitűnik a fogascetek sorából; hatalmas testmérete, fejlett szociális kapcsolatrendszere, rekorddöntő merülési képessége miatt joggal nevezzük a tengerek urának. Herman Melville nem véletlenül választotta Moby Dick című filmjéhez. Szinte minden óceánban elterjedt, kivéve az Északi-sarkkör legészakibb részeit. Fizikai jellemvonásainak köszönhetően könnyen azonosítható a tengeren. A távolban előtűnő párafelhője igen jellegzetes, az ámbráscetekre jellemzően kissé baloldalra és előre felé dől – mivel a páratlan orrnyílás a fej elején, baloldalon található. A bálna légvételkor kiemeli fejét a vízből, ekkor válik láthatóvá az orrnyílás, a fej elején egy púpszerű kiemelkedésként. Ezt követi a hát és az alacsony púp a hátúszó helyén (= háromszögletű vagy lekerekített púp), majd egy sor bütyök egészen a farokúszóig. Sötét ráncos bőre és hatalmas feje közelről igen jól megfigyelhető. A nagy ámbráscet feje - mely kiteszi a testhossz egyharmadát -, azért olyan méretes, mert a spermaceti szerv üregeit tartalmazza. A szerv sárga, viaszos anyaggal teli, mely segít a bálna fajsúlyának változtatásában (= a mélyben a hideg és nyomás hatására megszilárdulva növekszik a sűrűsége), így hozzájárul a mélymerülések kivitelezéséhez. Mikor az állat mélymerülést végez, erősen meggörbül a hát és a magasba emelkedik a faroktörzs a farokúszóval együtt. Ez egyértelműen jelzi, hogy az elkövetkező 30-45 percben az ámbráscet a mélyben tölti az idejét tintahalak után kutatva. Ezek a merülések (átlagosan 300-1000m, de egyes adatok 3000m-ről is számot adtak már) rendkívül nagy energia befektetéssel járnak, és kizárólag csakis táplálékszerzés céljából szállnak alá ilyen mélyre. Társas viselkedéseik, vándorlásaik és egyéb más aktivitásuk a felszínhez közel zajlik. Gyakran láthatóak a tenger felszínén csoportosan, szinte mozdulatlan állapotban, ezt az időt pihenéssel és szocializálódással töltik. Az ámbráscetek rendkívül erős társas kötelékekkel rendelkeznek, és ezek a viselkedési stádiumok jelentős szerepet töltenek be a csoport-kohézió szempontjából. Az ámbráscetek matrilineáris (=anyaági) egységekben élő cetek, ahol a család idősebb nőstényei, lányaik és azok borjaik alkotnak egy iskolát; minden fiatal egyed a családban marad a serdülőkorukig. Ettől kezdve az ifjú hímek kiválnak ebből az egységből, és külön csoportot képeznek (= bachelor iskola), míg nem végül ivarérett hímekként elhagyják társaikat, és magányos vándorokká válnak. A fajra jellemző szexuális dimorfizmus testméretbeli különbségekben nyilvánul meg – a hímek átlagosan 18m, míg a nőstények 8-12m-esek. Óriási méretük, mitológiai erejük és a hátborzongató történetek ellenére igen jámbor jószágokként szelik az óceánok vizeit.