Újra itt vagyunk Faial-szigetén (Azori-szigetek), és folytatjuk egy éve elkezdett kutatásunkat a tengerek vándorairól.

Érkezésünkor az azori-szigeteki időjárás nem fogadott bennünket verőfényes napsütéssel, de csapatunk elszántan és lelkesen szállt tengerre az első napokon a borús időjárással mit sem törődve.
Életem egyik legkülönlegesebb felmérése vette kezdetét, amikor június 11-én neki vágtunk a köd fedte óceánnak. Lassan felszállt a köd, és reményeink egyre erősödtek, hogy sikerrel járunk majd.

Minden nap tartogat meglepetéseket!

Személy szerint próbálok minden alkalommal úgy elindulni, hogy ne legyenek elvárásaim az adott nappal és felméréssel kapcsolatban, ez ma sem volt másként. Viszont mindaz az élmény és tapasztalat, amivel megajándékozott bennünket „Poseidon” az első két napon, az felülmúlta minden elképzelésem.

Egy kivételes és ritka élőlény

Egy biológus sem kívánhat nagyobb meglepetést annál, mint amikor megajándékozza őt a tenger egy kivételes és ritka élőlény megfigyelésével.

Második napunk még csak a tengeren, de már megannyi felejthetetlen élményt tudhatunk magunkénak.

Az Azori-szigetek csodás állatvilága ma is bebizonyította, hogy minden nap van miért tengerre szállni.

Egy teknős tűnt fel a távolban, ami nem meglepő itt az Atlanti-óceán kellős-közepén. Viszont ahogy közelebb kerültünk, elállt a szavam.....egy hatalmas Kérgesteknős pihent a víz felszínén!!!

Egy-két lélegzetvétel után lemerült a mélybe, de kis várakozás után újra felbukkant. Búvárjaink a vízalatti kamerával egyből bevetésre készen már a vízben is voltak, és sikerült lencsevégre kapniuk ezt az igen ritka, ősi élőlényt.

A kérgesteknős (Dermochelys coriacea) a dinoszauruszok korában kialakult (Kréta időszak), több mint 110 millió éves törzsfejlődési múlttal rendelkező élő kövület. A kérgesteknős a Dermochelyidae család egyetlen ma élő képviselője. A tengeriteknős-félék (Cheloniidae) közeli rokona, de külön családba tartozik. A két család közti legszembetűnőbb különbség, hogy a kérgesteknősök nem rendelkeznek elcsontosodott kemény hátpajzzsal. Testüket egy megvastagodott porcszerű hámréteg mátrixa borítja, amelybe apró csontképződmények ágyazódnak (osteodermális darabok). A hüllőkre jellemző pikkelyek nem lelhetőek fel az állat testén, sem a fejen, sem az úszókon. Mivel a felső hámréteg nem tartalmaz β-keratint, ennek következtében kültakarójuk bőrszerű. Innen kapták az elnevezésüket is - a Dermochelys szó bőrteknőst jelent. Testük cseppalakú, hidrodinamikus és hátukon hét párhuzamos gerinc húzódik. Színezetük sötét-szürke ill. feketés, melyet apró fehér pöttyök és foltok tarkítanak. A hát sötét színe és a hasi oldal világosabb árnyalata, valamint a vízcsillámokat utánozó fehér pöttyök mind a nyíltvízi rejtőzködést segítik, megtévesztve ezzel támadóikat.

A kérgesteknősök a ma élő tengeri teknősök között a legnagyobbak. Teljes testhosszuk (fejtől-farokig) 1.83-2.2 m között változik, a mellső végtagok/úszók hossza elérheti a 2.7 métert is, és testtömegük pedig a 700 kilogramot.

Anatómiai és élettani jegyeik egyértelműen jelzik az óceáni életmódhoz való tökéletes alkalmazkodást. A nagy testméret, a nagy mennyiségű barna zsírszövet megléte, az aktív életmód – állandó úszás - valamint az úszók ellenáramú hőcseréje a belső testhőmérséklet magasabb szinten tartásában játszanak szerepet. A hüllők között az egyedüli faj, mely képes közel állandóan magas szinten tartani testhőmérsékletét, mely akár 18 oC-kal is magasabb lehet, mint például az Atlanti-óceán Új-Skócia körüli vizek hőmérséklete (8-15 oC). Ezt nevezzük gigantotermiának.

A nyílt óceánok lakói és csak tojásrakás céljából jönnek a szárazföldre (csak a nőstények). A táplálkozási és szaporodási területeik között óriási távolságokat tesznek meg (például egy nyomonkövetett példány Indonézia partjaitól az Egyesült Államokig 20 000 km-t tett meg 647 nap alatt). Ragadozó életmódot folytatnak. Kizárólag medúzákkal táplálkoznak, és azok vertikális vándolását követik a vízoszlopban (nappal a mélyebb vízrétegekbe húzódnak le, míg éjszaka a felszínhez közel vadásznak kedvenc zsákmányaikra). Jelenlétük elengedhetetlen az egészséges tengeri ököszisztémák fenntartásában. Védelmük kiemelkedő fontosságú, mivel az ember általi közvetlen ill. közvetett veszélyforrások egyre növekvő megléte jelentős létszámcsökkenést vont maga után. A faj jelenlegi státusza kihalófélben lévő (Critically Endangered). A legfőbb veszélyforrások: a nyíltvízi véletlenszerű fogások (by-catch) és halászhálókba való gabalyodás; kémiai és fizikai szennyezések (medúzának látszó műanyag zacskók elfogyasztása elzárja az emésztőcsatornát és halált okoznak). Mindezen emberi behatások egyre negatívabb irányba tólják el az egyedszámváltozást. A legtragikusabb következmény reményeink szerint még elkerülhető a nemzetközi és helyi környezetvédelmi kezdeményezéseknek és tevékenységeknek köszönhetően (TAMAR Projekt; St. Kitts Sea Turtle Monitoring Network; Irish Sea Leatherback Turtle Project; Trinidad's Leatherback Sea Turtles, stb.).

Egy ilyen különleges, ősi és évmilliók óta fennmaradó élőlény minden bizonnyal megérdemelné az esélyt a fennmaradásra. Ennek érdekében mi magunk is tehetünk lépéseket, környezetünk megóvásával kapcsolatban; valamint a műanyag hulladék csökkentésével (tudatosabb vásárlás és szelektív hulladékgyűjtés), hogy leredukálhassuk azok tengerekbe való jutását és ezzel megkönnyítve számos tengeri állat életét.

A képeket itt tudjátok megnézni...

Pereszlényi Zsuzsanna