Vitorlázz velünk újra a "Cetek nyomában" Horvátországtól egészen Korfúig!

Tíz napos Kék Bolygó szakmai vitorlástúránkat azoknak a biológus hallgatóknak, diákoknak, elhivatott érdeklődőknek ajánljuk, akik elvégezték a Tengerbiológia I. illetve II.-es elméleti képzésünket és szívesen megismernék a Kék Bolygó természetvédő szervezet munkáját a gyakorlatban is, illetve azoknak, akik a jövőben tengerbiológusként, környezeti nevelőként, önkéntesként vagy hasonló munkakörben szeretnének dolgozni, akár a Kék Bolygó csapatában is. Az érdeklődők részt vesznek a delfinkutatásban, reális képet kapnak a delfinekre leselkedő veszélyekről, megóvásuk lehetőségeiről a környezetvédő munkáról. Idén Horvátországból egészen Korfúig vitorlázunk s közben a hajón tengerbiológusaink előadások, workshopok, hajózások keretében mutatják be a kutatók munkáját, és egyben szakmai gyakorlatot biztosítanak a résztvevőknek.

Időpont: 2015 Május 28-Június 7-ig

Utazás: leutazás Horvátországba közösen autóval vagy kisbusszal, visszaút egyénileg repülővel Korfúról.

Helyszín: Krka Nemzeti parktól egészen Korfúig

Részvételi díj: Hamarosan, mely tartalmazza a hajó bérletí díját, a kapitányt és az oktatást.

A részvételi díj nem tartalmazza: az utazás költségeit, az esetleges fakultatív programokat, az étkezést, a hajó közös költségét (üzemanyag, kikötői díjak), az utas biztosítást és a 100 Euró/fő hajó kauciót, amit természetesen visszafizetünk, a túra végén, ha ha hajó sértetlen maradt. A hajón közösen főzünk és döntjük el hányszor állunk meg kikötőben. Lehet olcsóbban horgonyozni a csapat ígényeitől függ a közös költség és az étkezés is.

Jelentkezési határidő: hamarosan

Jelentkezés: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. email címen.

További részletek hamarosan, addig is kedvcsinálóként olvassátok el élménybeszámolóinkat a 2013-as és 2012-es túráinkról a bővebben menüpont alatt.

2013-as élménybeszámolók

Az Egyesület szakmai túrája az idei évben minden várakozásunkat felülmúlta. A természet ismét elkényeztetett minket, mind az időjárással, mind a megfigyelt fajok sokaságával. A kitartó munka meghozta a gyümölcsét és általunk eddig még nem látott fajokat is sikerült lencsevégre kapnunk. Alább olvashatók élménybeszámolók a résztvevőktől.

2013-as cetfelmeres

Az idei felmérés sok tekintetben más volt, mint a tavalyi. Először is a legnagyobb különbség az volt, hogy én és Stefan voltunk a hajón, úgymond a túravezetők. Az elején kicsit izgultam, hogy hogyan mit is kellene csinálnom a túra alatt. Abból indultam ki, hogy valami hasonlónak kellene lennie, mint tavaly, de aztán megtudtam, hogy a legfontosabb feladatunk a cetfelmérés lesz és minden más csak másodlagos. E miatt az idő nagy részét a hajó fedélzetén töltöttük Stefannal a túra során és ceteket figyeltünk. Már az első napok után aztán kitűnt, hogy Sanyi a csoportban a legelszántabb, aki a delfin megfigyelés sokszor órákon át tartó unalmas pillanatait is bevállalja. Ez nem kis kihívás, figyelembe véve azt, hogy minden nap olyan öt-fél hat körül keltünk. Nagyjából Stefannal megpróbáltunk minden nap 7 körül indulni a hajóval. Soha nem fogom elfelejteni azokat a reggeleket mikor Stefan, már a kávé illatával kelltet és decken ülve néztük a gyönyörű napfelkeltéket. Volt egyszer, hogy egy ilyen reggeli ücsörgésünk során sikerült több Sárgarigót és Vörös vércsét is megfigyelnünk. Először azt hittük Eleonóra sólymokat látunk, amik az adriai szigetek magas sziklás partjainak ritka ragadozó madarai. Mindkettőnk nagyon szeretett volna látni legalább egy egyedet közülük, de ez most nem jött össze. Mivel mindkettőnk életében a madarászat fontos helyen áll, így folyton figyeltük őket is hátha találunk néhány ritkaságot, amire minden esély megvolt a tavalyi Fakó keselyűk és Lunda után. Az út során, amúgy láttunk az érdekesebb madarak közül Havasi sarlósfecskéket és Vörhenyes fecskéket, egy Szulát és a túra vége felé egy Borzas gödényt is.

Mielőtt a megfigyelt cetekre térnék, a túra többi tagjára is szeretnék néhány sort szentelni. Csaba kapitányunk derekasan helyt állt az út során, holott sajnos fél hat és hat között mindig felébresztettük, reggel. Soha nem felejtem el azokat az álmos szemeket reggel, amik rám meredtek a hálózsákból. Matrózaink Boldi és Gergő, szintén bátran vetették magukat a vízbe még teljes sötétség idején is, ha ki kellett kötni a hajó farát egy szigethez. Enikő és Anikó szintén kivették a részüket a munkából és a delfin megfigyelés mellett sokszor készítették el gyors ebédjeinket vagy a sokkal kiadósabb vacsoráinkat. Egy fárasztó nap után, mikor egész nap egy darab delfint sem látunk és már közeledett az este, Stefannal beültünk a Dingibe feltett lábakkal, majdhogynem alvó pózba. Mindketten egy irányba néztünk, de már csak csekély reménnyel hogy aznap bármit is látunk. Ekkor Enikő krumpli pucolás közben, hátul a kormány mellett elkiáltotta magát, hogy delfinek. Alig akartunk hinni a fülünknek. Egyrészt az egész napos sikertelenség miatt, másrészt azért mert nagyon közel voltunk egy sziget partjához. Enikő a hajó mögött látta felbukkanni a delfineket, amiket mi biztos nem vettünk volna észre, ha ő nem pillant fel a megfelelő pillanatban, krumpli pucolás közben. Egy másik emlékezetes pillanat volt, mikor Sanyi először feljött a deckre kora reggel delfineket figyelni. Alighogy feljött és leült a dingire, belenézett a távcsövébe és az első dolog, amit meglátott egy palackorrú volt. A delfin megfigyelésekhez nagy szerencse is kell, nem csak jó szem. Számomra a legkülönösebb megfigyelés az volt, mikor a Brac és Hvar sziget közötti öbölben egy hátuszonyt vettem észre, nagyon messze. Rögtön szóltam Csabának, hogy irányt váltunk. A delfint sokáig nem sikerült megtalálni újra, és már elkezdtem kételkedni magamban, hogy tényleg láttam e valamit. Végül hosszú idő után, nagy nehezen meg tudtuk közelíteni a nem túl barátságos delfint. Egyes egyedül volt és igen lassan és erőtlenül mozgott. Sok időt töltött a vízalatt, így igen nehéz volt megközelíteni a hajóval. Valószínűleg egy beteg vagy legyengült egyed lehetett, ugyanis a palackorrú delfinek egyedül nem szoktak úszkálni. Egy másik szomorú élmény volt, mikor két delfint találtunk egyszer a horvát szigetek között és az egyik farkuszonyára egy hosszú kötél vagy háló volt bogozódva. Többször odajöttek a hajó orrába az orrhullámokon lovagolni, de csak rövid időre, mert a begabalyodott egyed mindig lemaradt nem tudta követni a hajót. Stefan azt mondta, hogy nagy valószínűséggel el fog pusztulni, mivel nem tud többé hatékonyan vadászni, a kötél miatti megnövekedett hidrodinamikai ellenállása miatt. A környezetszennyezés elég nyilvánvaló jele volt az út során látott rengeteg szemét, ami a víz felszínén úszott, és akkor nem beszéltünk arról, hogy mi lehetett a víz alatt. Évente sok-sok delfin és más cetfaj valamint fóka pusztul el a Földközi tengeren is a rátekeredett szemét miatt vagy, mert lenyelve a tápcsatorna egyes részeit elzárva, az állatok biztos és keserves pusztulását okozzák. Visszatérve a legénység tagjaihoz, András mindig fel tudta dobni a kedvünket, még akkor is mikor nagy hullámok között dobálózott a hajó és mindenki csak a horizontra fókuszált. Anikó habár csak Dubrovniknál csatlakozott hozzánk, mindig optimista hozzáállásával sokszor sokat lendített a hajó morálján. Az út során rengeteg, szám szerint 25 megfigyelést végeztünk, ami 5-el több mint tavaly volt. Míg múlt évben egy ritka tengeri emlősfajt, a Barázdásbálnát sikerült megfigyelnünk, addig idén kettő ritka cetfajt is, a Közönséges delfint és a Cuvier-féle csőröscetet. Mindkét faj megtalálása, óriási siker a Kék Bolygó számára. Valószínűleg a Csőrös cetek megtalálásából, publikációnk is fog születni hamarosan, mivel a túra során öt alkalommal is sikerült őket megfigyelni (ebből két esetben, anyát a borjával), ami az állatok rejtett életmódja és hajókerülő viselkedése miatt, szenzációsnak mondható. Első látásra egy szemétkupacnak tűntek, olyan mozdulatlanul lebegtek a víz tetején. Ráadásul, nem is látszik ki a hátuszonyuk ilyenkor, így leginkább egy nagy barna lebegő zsákra emlékeztetnek a távolból. Én egészen addig meg voltam győződve, hogy szemetet látunk, míg kb. 100 méterre meg nem közelítettük őket. Tonhalakbol, idén is igen sokat láttunk, megfigyelések közben. Volt, hogy egész közel a hajóhoz ugráltak, ezek a nagyobb asztalnyi méretű halevők. Az utolsó nap, pedig egy nagyobb méretű kardhalat is láthattunk, néhány méterre a hajónk orra előtt kiugrálni a vízből. Stefantól az út során, mindenki rengeteget tanulhatott. Ezen a túrán, én navigáltam a kapitányt végig a delfinek irányába, úgy, hogy próbáltam mindig a hajó helyzetét a lehető legjobban beállítani a delfinekhez képest, hogy az a legjobb legyen a fényképezésre. Ehhez elengedhetetlenek voltak Stefan tapasztalatai és tanácsai, valamint a legénység éles szeme és a kapitány gyors reakciói. Ezúton is szeretném megköszönni, a kapitánynak hogy, végig, nagy tapasztalattal és ügyességgel irányította a hajót valamint Stefannak a rengeteg tanácsért és támogatásért! Valamint szeretném megköszönni a legénység minden tagjának a türelmet és az együttműködést. Összességében elmondhatom, hogy a túra nagyon jól sikerült és rendkívül eredményes volt. Sok palackorrú delfint, még több csíkos delfint, valamint két ritka cetfajt és egy nagyon ritka madárfajt, egy Borzas gödényt is láthattunk. Egy biológusnak mint én, ez maga a mennyország!

Kopcsányi Tamás

HAJÓNAPLÓ

Femme Fatale - Kék Bolygó Önkéntes Delfinkutatótúra

0. nap - 2013.07.21. V

Indulás 9:30-kor a Gellértszálló mellől. Mindenki itt szállt be: Horváth Csaba - kapitány + Boldizsár + Gergő + Lang András - sofőr + Kopcsányi Tamás + Stefan (Brägel) + én. A csomagokat beorigamiztuk a VW Sharanba. 3 megállás után érkezés fél 6-kor Skradinba, a Krka-i Nemzeti Park mellé. Kipakoltunk, megvacsoráztunk a Skala-ban, még Andrással jártunk egyet a belvárosban, megnéztük a 9 helyett 3/4 10-kor kezdődő koncert elejét, aztán lassan nyugovóra tértünk éjféltájt.

1. nap - 2013.07.22. H

Kelés 8 körül, nagybevásárlás 2-3 napra, utána reggeli, majd indulás a Krka Nemzeti Parkba hajóval (12:00), ott fürdés a vízesésnél, majd gyalog megkerültük a vízesést, indulás vissza a hajóval (16:00-ra). Enikő csatlakozott hozzánk és elindultunk. Még vettünk kagylót, megálltunk egy kicsit Sibenikben. Közben kagylót pucoltunk. Estére megfőztük a kagylót, sült kurmpli volt hozzá, és vegyes saláta. Vidám mosogatás után fekvés.

2. nap - 2013.07.23. K

9 után indulás a Kornáti szigetekhez, 10 körül reggeli. Információmorzsák Stefantól és Tamástól. 15:30-kor átértünk a Kornáti szigetek túloldalára és felvontuk a vitorlákat :) Végül csak a fővitorla maradt, hátszelünk volt egy kicsi, ezért a hajó nem dőlt be. Ennél nagyobb szelünk nem volt várható. 5-6 óra körül láttunk madarakat, amik utalhattak delfinekre, Tamás és Stefan láttak is spricceléseket, de végül elvesztettük őket. Csak néhányan lehettek, és valószínűleg vadásztak. Vacsorára sült virsli +sült sajt volt, spenóthoz hasonló hínárral, vegyes salátával, hagymás rizzsel, vörösborral. Zsirje mellett horgonyoztunk.

3. nap - 2013.07.24. Sz

Útban Vis felé. Kelés 5 előtt, indulás. Reggel 6-tól kémleltük a vizet, de semmi. 10 körül reggeli. Fogyóban az ajvár! De csipkebogyólekvár még van bőven. Aztán 11:30-kor egy halászhajó mögött megláttunk egy delfincsapatot, tőlünk 9 órára. Afelé vettük az irányt. A hajó 3 óra irányba tartott. Kb. 3 mérföldön át követtük, és sikerült elég jó képeket csinálni a delfinekről. 3-4 ború is volt köztük, és egy idősebb, aminek szürkésebb-világosabb volt az uszonya. Volt egy, aminek az uszonyán félmagasságban elöl volt egy bevágás. 13 óra körül vesztettük nyomukat. Délután Vis szigetén kikötöttünk, snorkeleztünk, dinnyét ettünk, majd indultunk tovább fél 5 körül Brac-ra, ahol az éjszakát töltöttük. Az első öbölben Gergő, Boldizsár és András műugrást mutattak be egy sziklaperemről, de innen odébbálltunk, mert fizetős volt. Vacsorára paradicsom- és carbonara- (sonkás-tejfölös-fokhagymás) szószós spagetti volt.

4. nap - 2013.07.25. Cs

Kelés 7 körül, de 6 után már elindultunk. Ahogy felértem a fedélzetre, és belenéztem a távcsövembe, delfint láttam (I), ez 7:20-kor volt, Brac és Hvar között, Bol városától Keletre, úgy 3 km-re. (Itt van a Zlatni Rat félsziget, ami fehér szarvat jelent, sokan azt hiszik, homokos, pedig kavicsos, ami forróvá válik, ezért strandolásra alkalmatlan.) Hvar és Brac 4-6 km-re van egymástól. Ahogy tegnap is, itt is egy 15-20 fős társasággal találkoztunk, voltak ugrások is, de voltak most is 3 perces lemerülések is. Egy órán át figyeltük őket. Haladtunk tovább Nyugatra. 9:45-kor ismét láttunk delfint (II), ezúttal csak egyet vagy kettőt, azok is ritkán és messzebb bukkantak csak elő. Fél órán át kergettük őket, ennyivel később láthattunk neki a rántottás reggelinek. 11:30-kor megint láttunk 4-6 delfint (III), Makarska-tól kb. 5 km-re. A fiúk (Boldizsár és Gergő) be lettek osztva hajómosásra. Mivel a partvis feje beesett a vízbe, megálltunk, kicsit ugrándoztunk a tengerbe, fél 2 körül indultunk tovább. Fél 3-kor megálltunk Sucuraj-nál bevásárolni, de túl sekély volt a kikötő, ezért kint horgonyoztunk le, és csónakkal evickéltünk be a kikötőbe. A motorja nem ment, ezért nagyrészt eveztünk. Utána vitorlát bontottunk Korcula felé a városhoz. Útközben Gergő látott egy felugró delfint (IV), de annak nem bukkantunk a nyomára. 6 órakor viszont két másik delfint láttunk meg (V),az egyik farkán egy háló vagy kötél lógott. Érdekesség, hogy ekkor már hullámzott a tenger, mégis észrevettük őket. Mindketten viszonylag közel jöttek a hajóhoz (de nem ugrottak fel). Kár, hogy nem tudtunk rajta segíteni. :( Utána egy nagy teherhajót (Boxy Lady) kerültünk ki. Vacsorára sült csirkecomb volt krumplival, a vegáknak mangoldos krumpli reszelt sajttal (ez az a hínárféle). Korculánál akartunk kikötni, de végül a Peljesac-félszigeten kötöttünk ki egy szép kis öbölben.

5. nap - 2013.07.26. P

Kelés 5-kor, napfelkelte 5:50-kor. Elindultunk Korcula felé, de itt nem volt víz (a hajóba), ezért a benzinkútnál nem is tankoltunk. Helyette megálltunk Lastovon (Locustán), amit nem kerültünk meg teljesen, hanem a szigetek között kötöttünk ki. Vettünk vizet a hajóra, fürödtünk, borotválkoztunk, zuhanyoztunk. Fél 2 körül megettük a maradék rizst virslivel meg a krumplit, és indultunk tovább az egyébként eseménytelen délelőtt után, leszámítva néhány, a vízből kiugráló tonhalat. Délután haladtunk tovább a hullámzó tengeren, nem is láttunk semmit menetközben. 7 óra körül értünk Liko Polace-be (Mljet Nemzeti Park), de itt nem álltunk meg, mert fejenként 100 kuna lett volna, igaz, ezzel bejutottunk volna a Nemzeti Parkba is. Azért láttunk pár kecskét a parton. Továbbmentünk a sziget belső oldalán, amikor fél 8 után Enikő paprika- és paradicsom-szeletelés közben delfineket látott meg mögöttünk. Tény, hogy ekkorra már lecsendesült a tenger. A 3 delfin a kontinens felé tartott, utánuk eredtünk, sikerült elcsípnünk őket, még ha nem is jöttek túl közel hozzánk. Itt 87 m mély volt a tenger, és 2 levegővétel után merültek le 3 percre. A nap ezzel meg volt mentve. Készült pár szép naplementés kép is. És a lecsó is készült. Végül egy szép öbölben álltunk meg Mljet szigetén, ahol nehezen találtunk bóját, de végül egy kis halászcsónaktól elkértük az övéket. Fél 10-re kötöttünk ki, már sötétben. A lecsó padlizsánnal és szafaládéval jó volt.

6. nap - 2013.07.27. Szo

Az első delfineket 8 órakor láttuk meg, egy órán át fotóztuk őket - én nem csináltam róluk képet. Ez Mljet mellett volt, annak a déli csücskénél. Azután csend volt. Az automata egy nap után magához tért újra, de most a mélységmérő akadt ki, valószínűleg mert a tenger itt mélyebb volt, mint 130 m (a mélységmérő tényleges határa 176.6 m). Tettünk két nagy kört, hogy a tájolót bekalibráljuk (20-20 perc). Végül megfordultunk, és kikötöttünk Mljet szigetén egy öbölben úszni, búvárkodni (Saplunara; Kod Ante Restaurant). Negyed 2-kor, velem is a fedélzeten (mert ezek engem ott akartak hagyni! :) ) indultunk tovább Dubrovnikba. 4 után értünk oda, felvettik Anikót, elmentünk bevásárolni, tanoltunk, vizet vettünk, Hideg vacsoránk volt.

7. nap - 2013. 07.28. V

Reggel 6 után a dubrovnyiki kikötőből a hajómesterhez mentünk kijelentkezni. 8 után még megnéz-tük Dubrovnyik óvárosát, ami nagyon szép volt a várral. Ezután indultunk Délre. Fél 2-kor megálltunk a nyílt tengeren fürdeni fél órára. 3-kor meguzsonnáztunk a felhúzott sátor alatt. Délután sem történt semmi különös. Este beosztottuk egymást éjszakára, én 4-6-ig voltam, és 6 előtt költöttem Stefant (aki egyébként már 5-kor felkelt). Az automata megint bedöglött, ezért kézzel kellett kormányoznunk, 185 fokra tartva. Még előtte este én voltam az előőrség fél 9-negyed 10-ig, ekkor vette át Stefan a kormányt tőlem. Bolognai+padlizsános-paradicsomos spagetti volt a vacsora. (Ez volt az első nap delfinek nélkül.)

8. nap - 2013.07.29. H

Az éjszakát átvészeltük gond nélkül. 6:40-kor 10-15 csíkos delfin tűnt fel, az egyik közvetlen a hajó mellett bukkant fel. Negyed óra múlva tűntek el. Úgy tűnik, elhagytuk a palackorrúak országát. Dél-előtt nagy ködben haladtunk 145-140-re módosítva az irányt, mert 4-kor 180-ra kellett volna tarta-nunk, ez kb. 5 mérföld eltérést jelentett. 10:30-kor egy 50 (talán 100) fős csíkos delfincsapatba futottunk bele, némelyik ki is ugrott a vízből. 70 percen át haladtunk mellettük. Délben jól esett egy kis csipkebogyólekváros spagetti. A köd eddigre felszállt, és a víz is nyugodt volt. 12:45 és 13:30: újabb csíkos delfincsapatok, kb. 20-an-20-an. Ez a kettő ún. nursery group volt, kvázi óvóda, sok borjúval, és valószínűleg csak nőstényekkel. Pár perc után két távolabbi úszó valamire lettünk figyelmesek, mint kiderült, ezek 5-6 m hosszú Cuvier-féle csőröscetek voltak, ezek is delfinfélék, fogas cetek, de lassú mozgásúak, kb. 15 mp-ig vannak a víz felszínén és lélegeznek, majd pár percre (de akár fél órára is) lemerülnek. Negyed 3-ig figyeltük meg őket, utána jutalmul fürödtünk egyet. Fél 4-korláttunk egy másik cetet a borjával, de őket már nem volt türelmünk lefotózni. Várt Korfu. 17:20: 3 nagyobb állatot láttunk, de csak kis időre jöttek fel, el is vesztettük őket. 6 és fél 7 között láttunk még két csőröscetet, majd először 6, később összesen kb 15-20 csíkos delfit, akik végre játékos kedvükben voltak, ugrándoztak, a hajó alatt úsztak át, szerették a nagy sebességet (ahogy 2000-2500-as fordulatra kapcsoltunk, messzebbről jőve ők is gyorsítottak, és közel jöttek a hajóhoz, mellette-alatta úsztak a mi sebességünkkel). Negyed 8-kor vettünk búcsút tőkük. Egy kicsit megint kormányoztam 3/4 8-tól 3/4 9-ig, 125-re, majd 115-re tartva. Paprikás krumpli után éjfél-1 óra körül értünk a korfui öbölbe, ahol kikötöttünk éjszakára. Egész pontosan éjfélre értünk be Kassiopi-be.

9. nap - 2013.07.30. K

9-kor indultunk el Kassiopiról a 2 órára levő Kerkira kikötőbe. Fél 12 és 3 között bevásároltunk, vizet töltöttünk, letusoltunk, fürödtünk, becsekkoltunk. Utána elindultunk Délre, egy korfui öbölről (Petriti) lemondtunk, és Paxosnak vettük az irányt. Negyed 8-kor az enyhe hullámok között 6 palackorrú delfint pillantottunk meg, de vitorlázás közben hamar elvesztettük őket. Itt Tamásnak és Enikőnek a lábát kicsit elkapta a vitorlakötél, de szerencsére nem történt komolyabb baj. Talán 8 körül egy partihajóval találkoztunk, nagy zene szólt, és fürdőruhás fiúk és lányok táncoltak rajta. Közel mentünk a Marianához (ez volt a hajójuk neve), integettünk nekik meg táncoltunk mi is, ők meg visszadudáltak. Ekkor már nem vitorláztunk, ami nem is volt baj, mert 1-1,5 méteres hullámok jöttek, eléggé hánykolódott a hajó, Enikő át is adta a kormányzást a kapitánynak. Végül este 10-re értünk Paxos sziget északi védett öbléhez. Már vacsorát csinálni sem volt kedvünk. Imbolygósan tértünk nyugovóra a Lakka öbölben.

10. nap - 2013.07.31. Sz

8:45-kor hagytuk el az öbölt, és Délre tartottunk, amikor 9:30-kor delfineket láttunk meg: 8-10 kö-zönséges delfin volt. Majd 1 km-rel Délebbre egy másik csapatot is, őket 11 óráig követtük és fotóz-tuk. Láttunk szép ugrásokat is. 16 órára értünk Prevezába, a Cleopatra kikötőbe tankolni, utána be-mentünk az öblébe, negyed 8-kor kötöttünk ki Vonitsában. Kiúsztunk a félszigetre, körülnéztünk, picit fociztunk, aztán csónakkal mentünk ki, és 9-11-ig a városban voltunk, ahol épp valami fesztivál volt (Nikopolia?), lampionokat eregetek, mécsest égettek, és hajókaravánról lőttek tüzijátékot. Volt itt vár is. Tamással és Stefannal megittünk egy sört (én limonádét).

11. nap - 2013.08.01. Cs

Fél 8-kor hagytuk el utunk legdélibb csücskét. 8-kor még sikerült elcsípnünk egy pelikánt. Egy hosszú, kissé hullámos, de eseménytelen nap után kötöttünk ki negyed 8-kor Korfu nyugati oldalán, Palaiokastritán, az Ormos Liapadesnél. Vacsorára zabfasírtot és sültvirslit ettünk krumplipürével (amit Gergő villával tört össze) és tzatzikivel. (Második nap delfinek nélkül.)

12. nap - 2013.08.02. P

8 órakor indultunk el bálnalesre, előtte Andrást kitettük a partra, ő busszal ment a kikötőbe Kerkirába. A konyhatündérek (Anikó+Enikő) jóvoltából tejberizst ettünk kakaóval, fahéjjal, sárgadinnyével. 10:30-kor Tamás felmerészkedett az árbocra, de nem maradt fenn sokáig. 11 körül 3 csőröscetet láttunk meg, de hamar elvesztek a szemünk elől. 12-kor egy 10-15 fős csíkos delfincsapatot fényképeztünk 20 percen keresztük. Fél 1-kor még néhányat láttunk belőlük. 16:10-kor Tamás látott egy kardhalat, de nem sikerült lencsevégre kapnunk. 3/4 5-kor Csaba 10 perc fürdést engedélyezett. Egy gyors aksicsere után a motor újra beindult, így sikerült továbbmennünk. A cél Gouvia Marina. Negyed 8-ra értünk a kikötőbe. Itt fürödtünk, Andrással is találkoztunk, és páran bebuszoztunk a városba. A belvárosban egy kört tettünk, és megkóstoltunk egy korfui specialitást Pastitsada néven, ami pennéből, marhahúsból, paradicsomos mártásból és reszelt parmezán sajtból állt, nagyon finom volt. Fagyit is ettünk, és épp elcsíptük az utolsó buszt vissza 23:30-kor. A napot egy második kör fagyival zártuk.

13. nap - 2013.08.03. Szo

Kelés reggel, készülődés, csoportkép, rövid összesítés, búcsú Stefantól 9:20-kor. Utána ügyintéztünk, bevásároltunk. 1 órakor kerestünk egy csendes strandot, kicsit búvárkodtunk, labdáztunk (7-en), hűsöltünk egy barlangnál, kaviccsal céloztunk egy nagy követ a vízben. Fél 3-kor melegítettük meg a maradék spagettit pestoval. Utána fürödtünk még egy utolsót. Csabának meggyűlt a baja az aksival, de végül csak sikerült szóra bírni az újat. Visszaálltunk a kikötőbe tankolni, tusolni, búcsúzkodni. Mi négyen: Enikő, András, Tamás és én bebuszoztunk a centrumba (fél órát vártunk a buszra, amire felfértük), ott egy kicsit még vásároltunk, kiültünk egy árnyékos ventilátoros vendéglőbe, és görögsalátával, fagyikehellyel csillapítottuk éhségünket. Visszasétáltunk a főtérre, András fogott nekünk egy jófej taxist, aki kivitt a reptérre, 8:50-re ott voltunk. Itt szétnéztünk még a dutyfree shopban, és vártuk a hazaindulást.

Bessenyei Sándor

Transzfertúra Korfuról Horvátországba

Este indultunk el Korfuról, miután elbúcsúztunk a társaságtól, akik az Egyesület szakmai túráján vettek részt. Nagyon csendes és üres lett a hajó nélkülük. Naplementében hagyni el Korfut igazán varázslatos élmény, de még jobb lett volna ha velünk vannak a többiek és megoszthatjuk az örömöt. Annyira meg lehet szeretni azokat az embereket akikkel közös élmények kötnek össze...

Szóval mentünk ki a naplementébe, a végtelen nyílt tengerre. Vállaltam az ügyeletet éjfélig. Viszonylag nyugodt idő, enyhe szembe szél, kisebb hullámok. Messze a partoktól hamar korom sötét lett. Nagyon gyorsan ellepték a csillagok az eget és a tejút boltívet rajzolt a hajó fölé. Káprázatos látvány volt.

A hajó keltette hullámokban zöldes fénnyel villantak fel a fitoplanktonok. Aha, na most kéne felpumpálni a vizet a wc-ben és akkor zölden villogna a lefolyó ;)

Hajóforgalom alig volt, csak nagyon messze láttam pár jelzőfényt.

Éjfélre már rendesen bólogattam, szóval a megbeszéltek szerint felkeltettem a kapitányt, aki folytatta az őrséget én pedig lefeküdtem aludni a kokpitben. Fura mód a fa priccset olyan kényelmesnek találtam mintha pihe puha párnák közé hevertem volna le.

Reggel hét körül, nem sokkal ébredésem után, egy kisebb csíkos delfin csapat keresztezte az utunkat vagy mi az övékét. Kb két órára rá ismét találkoztunk egy másik csapat csíkos delfinnel. Később egy magányos delfin is megnézett minket. Pár méterre a hajótól háromszor ugrott ki kb másfél méter magasan. Tökéletesen megfigyelhettem az ívben hajló izmos kis testet. Csodaszép volt. Hátra fordulva láttam, hogy jó messzire lévő társaihoz csatlakozott. Az a gondolatom támadt, a tudományosság minden igénye nélkül, hogy talán delfineknél is vannak "őrszemek" akiket a csapat kiküld, hogy nézzék meg mi szeli a habokat. Idejön egy-két őrszem a hajóhoz, ellenőrzik kivel van dolguk, kicsit orrlovagolnak a tréfa kedvéért, majd továbbállnak és közlik a többiekkel, hogy számukra semmi érdekeset nem láttak. Azért gondolom, hogy lehet akár így is,mert a delfinekkel való találkozáskor közel sem jött oda minden állat, mindig csak egy vagy kettő, a többiek pedig irányváltoztatás nélkül úsztak tovább. Délután újabb kb 15 fős csíkos delfin csapat haladt kis ideig mellettünk.

Menet közben egy kis vöröses barna teknős is felbukkant, de olyan fürge volt, hogy mire elkiáltottam magam, hogy teknős, már el is iszkolt.

Mivel az egész napos tengernézésen kívül nem volt más dolgom, úgy döntöttem, hogy megszámolom a vízen lebegő szemetet. Reggel kilenc és délután hat óra között figyeltem a vizet.

Az eredmény a következő 57 db szemét az alábbi fajtákból:

műanyag palack

üveg palack

műanyag kanna

krémes flakon

nylon szatyor

nylon zsák és darabjai

műanyag pohár

műanyag tubus

hungarocell láda és darabjai

gumi labda

szigetelőszalag összegubancolódva

csokis és cukorkás papírok és zacskók

lufi

felfújt gumimatrac

Az adatgyűjtés lakott területtől távol a nyílt vízen történt és csak a hajóról szabad szemmel jól látható és beazonosítható, felszínen lebegő szemétre vonatkozik. Tehát csak igen kis részét fedi le a szomorú valóságnak. A tengereink túlszennyezettek és nem csak fizikailag. A kémiai, sugár- és a zajszennyezés is nagyon veszélyes méreteket öltött, visszafordíthatatlanul károsítva ezzel az élőlények természetes élőhelyét. A mi felelősségünk, hogy tengereink egészségesek és tiszták maradjanak. Nem kéne túl nagy odafigyelés ahhoz, hogy az általam látott és felsorolt szemetek ne kerüljenek bele a vízbe. Ezeket a hulladékokat az állatok lenyelhetik ami akár a halálukat is okozhatja. A szemét bomlásterméke pedig súlyos betegségeket, szervi elváltozásokat is eredményezhet a tengeri élőlények szervezetében.

Ezúton szeretnék megkérni mindenkit aki szívesen használja ki a tenger adta csodás lehetőségeket, hogy fokozottan óvja és védje meg ezt a környezetet, ami annyi örömet okoz számára. Rajtunk áll, hogy mennyire élhető ez a bolygó, annak minden élőlénye számára.

Ne csak használjuk, tegyünk is érte.

Feraji Anikó

A túra során készült képeket megtekinthetők a galériában.

A tavalyi túra beszámolói itt olvashatók.