Nézzétek meg kedvcsináló előzetesünket!

Expedíciós csapatunk 11 órára érkezett meg a kikötőbe. Kicsit hosszú volt az útjuk, hiszen Liszabonban kellett éjszakázniuk, de lelkesedésüket ez nem befolyásolta, sőt azonnal vízre akartak szállni. Miután az idő nem volt túl barátságos úgy döntöttünk, inkább kirándulunk egyet és megnézzük a bálnavadász múzeumot is. Vacsorázni Péter kocsmájába mentünk, ahol lassan már otthon érezzük magunkat. A tulajdonos ismerősként köszönt minket és rengeteg érdekes történetet mesél. Gyorsan eltelt a nap, az ismerkedés is jól sikerült, kicsit úgy érezzük, mintha már régi ismerősök volnánk.

Ma reggel az Atlani-óceán átkelő csapatunkat kivittük Zsoltival, a hajó kapitányával a reptérre. Sajnáltuk, hogy elrepülnek, jó kis csapat lettünk itt az elmúlt 3 napban. A reptér után első utunk az élelmiszerboltba vezetett, ahol bevásároltunk az első 4 napra. Leadtuk a bérelt autónkat és Zsuzsával nekiálltunk hajót takarítani. Egész nap sürögtünk forogtunk, Zsolti és András pedig szereltek és a hajó fedélzetét mosták le. A hajó csillog-villog, készen állunk az indulásra. A végén nem kellett elringatni senkit, már este tízkor aludtunk.

Délelőtt autót béreltünk, és bejártuk Faial-sziget nevezetes részeit. A sziget igen változatos, melyen a szubtrópus és a mediterrán flóra fajai keverednek. Egy fantasztikus étteremben ebédeltünk, isteni halakat készítenek! Itt még tonhalat is ehetünk, mert ezen a területen még nem veszélyeztetettek :) Azt hiszem egész napos kirándulásunkról élménybeszámoló helyett a képek beszéljenek helyettünk...

Hosszúszárnyú bálnás kalandunk után, elhatároztuk, hogy a kikötőkben élő hagyományokhoz híven, mi is festünk az aszfaltra. Egy kedves festő barátunk Rocky tervezte az alábbi képet, aki egy lélekvesztő katamaránon szelte át az Atlanti-óceánt 3 barátjával 31 napon keresztül. Le a kalappal a bátorságuk előtt! Két napig dolgozott, amíg a mestermű elkészült! Persze mindenki kivette a részét a munkából, én például ugrándoztam örömömben a kép körül! Ha az Azori-szigeteken jártok egyszer, keressétek fel ezt a Graffity-t is :)

Este igazi táncos buliba keveredtünk a hajón! ... Nem is értem hogyan is történt:) de mindenki nagyon jól érezte magát!

Fényképeinket folyamatosan töltjük fel a galériába, nézzétek!

A mai napon tengerre szálltunk, hogy szemügyre vegyük, az Azori-szigetek között elterülő víztömeg milyen meglepetéseket tartogat a számunkra. Annak reményében kémleltük a vízfelszínt, hogy részesei legyünk valami eddig még nem látott eseménynek. Az élmény még tengerbiológusunk, Pereszlényi Zsuzsanna, számára is lélegzetelállítónak bizonyult.

Első találkozásunk a hosszúszárnyú bálnával!

Lélegzetelállító pillanatban volt részünk, amikor egy bálna bukkant fel a távolban. „Bálna 11 óránál!” – hangzott el a fedélzeten. Mindenki a hajóorrba sietett, hogy szemtanúja legyen ennek a csodálatos teremtmény lélegzetvételének. Kibukkan egy fekete hát és mikor erősen meggörbített hátán megjelenik egy alacsony, zömök hátúszó, egyértelművé válik, hogy hosszúszárnyú bálnával van dolgunk. Hosszú merüléseit két-három légcsere követi, amíg kiüríti tüdejében felgyülemlő szén-dioxidot, s friss levegővel ismét alámerül, hogy táplálék után kutasson. Sokáig nem mutatta meg magát, mígnem egyszer csak minden előjel nélkül kivetette magát a vízből, és óriási csobbanással zuhant vissza a tengerbe. Mindenkinek elállt a lélegzete, hirtelen a géphez kaptunk, de már csak a vízcsobbanását tudtuk megörökíteni. „Figyelem, valószínűleg megismétli!” És igen! Még egyszer a levegőbe emelkedik ez a hatalmas állat, és bámulatos kecsességgel tér vissza a vízbe. Hihetetlen! Úgy hiszem ez a kép, amit sokan csak a National Geographic csatornáján láthatnak, most élőben tárult a szemünk elé, részesei lehettünk egy nem mindennapi csodának. Az a hatalmas erő, melyet ezek az állatok képviselnek, felfoghatatlan, és most mégis egy pillanatra szinte érezhetővé vált.

Reggel elmentünk Zsuzsával futni, ahogy futottunk a parton a szebbnél-szebb sziklák mellett haladtunk el. Futás után felkészültünk a Femme Fatale fogadására, vettünk egy kis kortyolgatnivalót a srácoknak, had ünnepeljenek! Délután 3-kor szerencsésen befutott a Femme Fatale a hortai kikötőbe, megörökítettem az érkezésüket. Bár nagyon jól érezték magukat az átkelésen, mégis a szárazföld különleges élménnyel ajándékozta meg a hajósokat: van egy híres kocsma a hortai kikötőben, a neve Peter Sport. Minden hajós, aki kiköt ezen a szigeten ellátogat ebbe a hangulatos kis étterembe. A tradíciót mi is folytattuk, első dolgunk ide vezetett és egy isteni vacsorában volt részünk. Tele van a fal zászlókkal, immáron a miénkkel is. Ha a zászlók mesélni tudnának.....

2011 Április 25-én 9 óra 15-kor elindult a Femme Fatale a Bermuda-szigetektől az Azori-szigetek felé, fedélzetén hét versenyvitorlázóval: Sholtz Imre, Somos Zsolt, Sóoky Árpád, Makkos Gábor, Georgi Zoltán, Újvári Zoltán, Kozma Regő. 11 nap alatt szelték át az óceánt, megdöntve az odafelé utunk 13 napos rekordját:)

Útjuk során 8 alkalommal találkoztak delfinekkel:, atlanti csíkos delfinekkel, palackorrú delfinekkel, csíkos delfinekkel és közönséges delfinekkel. A legmeghatározóbb élményük az volt, amikor belefutottak egy hatalmas, több száz egyedből álló rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfincsoportba. "Lélegzet elállító élmény volt, már-már félelmetes is, amikor torpedóként követték a hajót két órán keresztül. Még éjszaka is hallottuk, ahogy a hajó körül kifújták a levegőt." - számolt be Sholtz Imi a hajó kapitánya. Sikerült fantasztikus képeket készíteniük, nemsokára megtaláljátok őket a galériánkban.

Szeretném bemutatni nektek kedves barátnőmet, tengerbiológus kolléganőmet Pereszlényi Zsuzsannát, a Kék Bolygó Egyesület szakmai vezetőjét. Vele fogunk vitorlázni több, mint két hónapon keresztül az Azori-szigetektől egészen Korzikáig. Szakmai támogatásával még izgalmasabb kalandokban lesz részünk. Folytatjuk önkénteseinkkel az adatgyűjtéseket, filmezünk, előadásokat tartunk a hajón és külföldi tengerbiológusokkal dolgozunk együtt. Az Explorer Magazinnal közösen szerveztük meg az Ámbráscet expedíciónkat, mely igazi kihívás lesz mindannyiunk számára.

Zsuzsával kora reggel indultunk Hortára, háromszor szálltunk át: Budapest-Frankfurt-Liszabon-Horta. Délután 4-re értünk Hortára, taxiba szálltunk és elindultunk a kikötőbe. Tudtuk már, hogy a Femme Fatale 26.-án érkezik az Azori-szigetekre, bár nem volt biztos az időjárás miatt a pontos érkezésük. Biztos, ami biztos mi egy katamaránon aludtunk első éjszaka. Méder Áron édesapja is átkelt egy kis csapattal az Atlanti-óceánon ugyanebben az időszakban és nagy szerencsénkre már a kikötőben "vártak minket" :) Nagyon megörültünk nekik. Meghívtak és befogadtak minket egy éjszakára. Pikk-pakk kaptunk két ágyat és este egy jót beszélgettünk. Hihetetlen kalandokon mentek keresztül, 31 napon át vitorláztak az Atlanti-óceánon a Bermudáktól az Azori-szigetekig egy tavi katamaránnal. Sajnos a hajó nem volt túl jó állapotban, ezért óránként kellett kimerni a vizet az aljából. A srácok hősiesen bírták a gyűrődést és lelkesen meséltek a kalandjaikról.

Az Azori-szigetek
Az Azori-szigetek a cetmegfigyelő túrák szempontjából egy igazi forrópontnak tekinthető. A cetek rendjébe tartozó 83 faj közül 27 fajt azonosítottak itt, és közülük 19 rendszeresen megfigyelhető a térségben. A viszonylag még érintetlen élőhely a világon az egyik legkiválóbb terület a cetek tanulmányozására. Mielőtt azonban nekifogunk az itt élő fajok ismertetéséhez, meg kell tudnunk, miért is vált az azori térség oly kedvelté a tengeri emlősök számára.
Először is vegyük szemügyre a földrajzi helyzetét a szigeteknek. Az Azori Archipelago Európa legnyugatibb pontja, Portugália része (1600 km-re Liszabontól). Kilenc szigetet foglal magába, és a Közép-Atlanti-hátságon terül el, messze minden kontinentális behatástól. Mind a kilenc sziget vulkanikus eredetű, lenyűgöző lávaeredetű sziklafalakkal és a legmagasabb hegycsúccsal – ami nem más, mint egy szunnyadó vulkán legmagasabb csúcsa 2.351 métereen Pico-szigetén. A vulkanikus aktivitás még fellelhető kisebb-nagyobb meleg vizű források működésében Sao Miguel- és Terceira-szigetén. A szigeteket 1427-ben fedezték fel a portugál hajósok, és a 20. századra fontos pontja lett a tengeralatti kommunikációs hálózatoknak. Ma a fő bevétele a szigeteknek a mezőgazdaságból és halászatból van.

A masszív turizmus kikerülte ezt a térséget, bár az elmúlt években egyre felkapottabb turistalátványossággá vált. Mindezek ellenére a szigeteknek sikerült megőrizniük az eredetiségüket és a környezeti értékeiket. A szigetcsoport épp úgy, mint a többi óceáni sziget - Madeira és Kanári-szigetek – tengeralatti hegységnek tekinthető, mely sajátos ökológiai viszonyokat alakít ki az óceán közepén. A szigetek tengeráramlatokat koncentrálva, sajátos ár-apály mozgásokat és felszálló áramlatokat képeznek, s a hideg, táplálékdús vizek mintegy oázisokat hoznak létre a tenger vándorai számára. Ezért sem meglepő, hogy miért ilyen népszerű az Azori-szigetcsoport a cetek szempontjából. Az Azori-szigeteken 1985-ig folyt a tradicionális bálnavadászat, s a szemléletbeli fordulatot követően az itt élő emberek az egyik legjelentősebb cet-védelmező és -tisztelő közösséggé váltak. Az egyik legszebb példája annak, hogy hogyan lehet a mészárlást megőrzésre cserélni. Az egykoron vadászlesként funkcionáló tornyok ma a bálnamegfigyelő túrák és kutatás irányításában nyújtanak segítséget.

Az itt előforduló fajok között olyan ritkaságok is megfigyelhetők, mint a nagy ámbráscet és a csőröscetek igen diverz csoportja, melyek tanulmányozása igazi kihívásnak számít. A leginkább tanulmányozott cetfajok a következőek:

• palackorrú delfin
• közönséges delfin
• csíkos delfin
• atlanti pettyes delfin
• Risso-delfin
• rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfin
• kardszárnyú delfinek
• Cuvier-csőröscet
• nagy ámbráscet
• hosszúszárnyú bálna
• egyéb barázdásbálnák (kék-, barázdás-, tőke-, ill. csukabálna)