A halak (Pisces) a gerincesek (Vertebrata) törzsébe tartozó, nektoni (szabadon úszó) életmódot folytató, kopoltyúval lélegző, változó testhőmérsékletű élőlények osztálya. Két nagy csoportjuk a porcos és csontos halak jellemvonásaikban eltérnek egymástól.
A halak fontosabb csoportjai
1. Porcos halak (Chondrichthyes) A porcos halak (cápák és ráják) belső váza porcos, nem csontosodik el, a szilárdítás mész berakódással történik. Szabad kopoltyúrésekkel rendelkeznek, nincs kopoltyúfedőjük, és fecskendőnyílásuk van. A farokúszó heterocerk (felső rész nagyobb, mint az alsó). Pikkelyeik aprók, fogakat viselő placoid típusúak. Szájnyílás hasoldalon található. Nincs úszóhólyagjuk (ezért egyes cápafajoknak folyamatosan úszniuk kell, nehogy lesüllyedjenek). Szaporodásuk ivaros, belső megtermékenyítésű és történhet szaruszerű tokba zárt pete lerakásával (pl. ráják, macskacápák), eleventojás (pl. bikacápa, szitri- és citromcápák), vagy elevenszülés (pl. kékcápa-félék, dajkacápa, tigriscápa) útján. Egyes fajoknál, mint a nagy fehércápa és a homoki tigriscápa, a méhen belüli kannibalizmus is megjelenik. Viszonylag kisszámú utódot hoznak a világra („K” szaporodási stratégia), amelyek viszont az anya által befektetett energia eredményeként már képesek az önálló életre.
2. Csontos halak (Osteichthyes) A valódi csontos halak belső váza csontos, kopoltyúfedővel rendelkeznek, viszont fecskendőnyílásuk nincsen. A farokúszó homocerk (mindkét rész egyforma hosszúságú). Pikkelyeik kör (cycloid), vagy fésű (ctenoid) alakú. Szájnyílásuk a fej elején található. Úszóhólyagjuk van. Ivarosan, ikrákkal szaporodnak és külső megtermékenyítés jellemzi ezt a csoportot. Általában nagyszámú peték lerakásával maximalizálják az utódok túlélési arányát („R” szaporodási stratégia).
